most csak úgy írok valamit. muszáj lesz valamit kezdeni magammal. igen, még mindig inuyashát nézek. de utána előszedem az oroszt, becs’ szó…de addig,amig végig nem nézem a sorozatot, addig úgysem tudnék másra koncentrálni…

P-vel a helyzet változatlan…miért is változna, hiszen semmit nem teszek,csak reménykedek….hátha talán egyszer majd….

tegnap levágtam M haját…teljesen be voltam tojva,hogy mi lesz így, mert életemben elsőzör vágok hajat (ha nem számoljuk azt,amikor gyerekkoromban tőből levágtam hugi egyik copfját…) Hát van még mit tanulnom, meg fejlődnöm, de ahhoz képest nem lett rossz…M-nek tetszik…azt hagy’ ne mondjam, hogy P halálra szekált vele, meg a csizmámmal,ami szerinte félelmetes….de sikerült kiharcolnia hogy megmasszirozzam a lesérült vállát….wwwwwááááááááááá………az ilyenektől őrülök meg…..ha túl közel kerülök hozzá,pláne ha valamiféle fizikai kontaktus is van a dologban,akkor legszivesebben elmenekülnék, nehogy a következő pillanatban rávessem magam és letámadjam,megerőszakoljam,stb…de ugyanakkor mindennél jobban vágyok arra, hogy minél közelebb kerülhessek hozzá,és még annál is közelebb,és nagyon nagyon nagyon sokáig ott is maradhassak….mint pl amikor zajos szórakozóhelyeken pár sör után valami baromi komoly dologrol kezdünk el beszélgetni (vitatkozni )….uuuu…már a gondolattól is libabőrös lettem…. olyankor eszméletlenül közel hajol hozzám és ugy magyaráz,hogy az arca az enyémhez ér, a szája a fülemhez…..wwwrrrrrrrrrrrrr Nah jo, ebbe most nem megyek bele Egyébként M azt mondta, hogy P el volt ájulva “masszőri képességeimtől”……juuuuuj :D

Jövő héten JOY shopping napok lesznek….már alig várom…kicsit átalakítom az életem…több mozgás kellene bele, és sokkal több olvasás….lassan ki kéne találnom, hogy mit szeretnék tanulni a főiskolán,mert ha lesz felvételi,akkor készülni is kell rá. Basszus, meg kéne szülni már,hogy mit kezdjek az életemmel. Nah majd megírom,ha megszületett…

Pusszantás mindenkinek, mára ennyi. Ma nem osztom az észt.

Vajon azért írom ezt a blogot,mert közlési kényszerem van? Azelőtt a csajokkal (Ciha és Sofi) mindent kibeszéltünk,de most ők nincsenek…és így ha nem mondhatom el nekik, akkor szimplán beleírom a vakvilágba, csak hogy ne nyomasszon belülről???

Ha valaki olvassa, remélem tanul belőle valamit….már ha van valaki aki olvassa

Igen, bevallom, Inuyasha-függő lettem…erről M tehet…..egyszerüen odáig avgyok a sorozatért, tegnap már együtt sírtam a főszereplővel… :S Nagyon gáz? Oké, eléggé érzelgős típus vagyok, akár szomorú,akár happy end egy film vége,én mindig meghatódom,vagy elszomorodok

Inuyasha és Kagome….annyira jók lennének együtt….de ott van az a hülye Kykio,aki már rég meghalt, de nem hagyja hogy ezek ketten összejöjjenek végre….és persze Kagoménak mindig azt kell észrevennie,amikor Kykio meg Inuyasha éppen elmult szerelmük romjain tipródnak….baahhh…annyira együtt tudok érezni velük.. :S

Hazajött P barátnője…vége az aranyéletnek, P is mintha kicsikét visszakomolyodott volna…az alkalmi agglegény.A fotósok gyöngye.Öcsipók.Nyuszómuszó.James Bond…. ez mind ő. Én királylány,kiscica,kiscsirke,nyuszómuszó és nőci vagyok….ez utóbbi csak akkor,ha már sikerült valami hülyeséggel végleg kiborítani. Jövő héten 4 napot nem lesz….bazi hosszú lesz az a 4 nap….

Nyüzsire vágyom. P azt mondta, hogy partiszervezéssel kellene foglalkoznom. Nah jah…azt tudnám élvezni. Igazából olyan munkát szeretnék,ahol együtt van a pénz,a sok buli, a sok ismerős és az éjszaka. És ez még jó is lenne, de akkor nem találkoznék annyit vele…a nyughatatlanságom hajtana tovább, de a szívem visszatart. Nem tudom mi lenne, ha eltávolodnék tőle…Néha ugy érzem ,az lenne a legjobb, hiszen neki már van valakije.De egyszerűen képtelen vagyok elszakadni.Még nem….piszkosul hiányozna.

Nah jo, nem nyáladzok itt tovább,tiszta ciki amit csinálok. Nekem most tombolnom kéne, habzsolni az életet és a pasikat…..pppfff….

Bogár!!!Mondj már valamit! :S

Fél 12re bementem az önként vállalt túlórámra, hogy segítsek P-nek….egyszerűen szeretek vele lenni. Ma jól éreztem magam,jókat dumáltunk és röhögtünk…aaa….tényleg jó volt…. :)

M a kolléganőm. Egyidősek vagyunk, egyformán szédültek, egyformán önbizalomhiányosok, és mégis annyira különbözőek. M és az ő Z-je már 5 éve vannak együtt, borzasztóan édik és most költöztek össze. Ideális  a kapcsolatuk,bár látok benne olyan dolgokat,aminek nem úgy kellene lennie. Szerény véleményem szerint Z-nek sokkal többet kéne bátorítania M-t, hogy ne legyen már olyan kis lüke. Tök jó csaj, igazi nőcis, bomba alakja van és szép arca…a hajáról meg ne is beszéljünk: seggig érő barna sörénye van, és mindezek ellenére meg van győződve arról, hogy ő egy béna és buta nő. Hiába magyarázom neki, hogy milyen egy ronda és egy buta nő, egyszerűen nem hajlandó elfogadni. Négha megkérdezi tőlem milyen rossz tulajdonságát fedeztem eddig fel….és mindig azt válaszoltam erre, hogy ilyet még nem fedeztem fel benne. Akaratos, sértődékeny, csipkelődő és szókimondó, de mindezt szerethető formában. Ha legközelebb megint megkérdezi ezt, akkor azt fogom mondani neki, hogy az önbizalomhiánya a rossz tulajdonsága….hogy butának és csúnyának hiszi magát, pedig nem az.

Először nem tudtam mit kezdjek vele, mert ő is tartotta a távolságot, és én is….méregettük egymást, hogy ki milyen lehet, jó fej-e, vagy sem…részemről eldöntöttem, hogy jó fej és aranyos, ha valaki tudja kezelni a csipkelődését és a nyakas skorpió természetét, akkor egy borzasztóan aranyos, kedves és jószívű embert ismer meg személyében. Remélem valahogy így van velem ő is. Azért is írok róla, mert P-n kívül ő az egyetlen,aki van nekem itt Pesten, és fontosak nekem nagyon…mind a ketten… Bár P-ről még nem tud, és azt hiszem nem is mondom még el egy jó darabig. Úgy érzem ezt a dolgot nem tudná magában tartani, és sokminden megváltozna ezen a munkahelyen ha ez kiderülne. Hozzáteszem baromi féltékeny tudok lenni rá is….nem mint vetélytársra, hanem mint arra az emberre,aki régebbóta ismeri,és több közös élményük van. Jah és attól is kiakadok, ha valamilyen okból kifolyólag P többet foglalkozik vele,mint velem…..tiszta ciki, olyan vagyok,mint egy ovodás…tényleg meg lettem hülyítve

Úgy érzem most,hogy szépen lassan egy igazi barátság alakulhat ki közöttünk, amiért érdemes erőlködni.

A középiskolában lett osztálytársam. Padtársak voltunk másodiktól,és kb onnatól kezdve vagyunk barátnők. A két kapcsolatot (ami Cihához és Sofihoz, illetve  ami A-hoz köt) össze se lehet hasonlítani, de valahol azért mégiscsak barátnőmnek tartom A-t is. Sokszor kihúztuk egymást a xarból, sokszor álltunk egymás mellett, ha kellett, de azt hiszem ez a középiskolás évekkel el is múlt. Vele inkább csak bulizni jártunk, de azok viszont jó durvára sikerültek mindig. Ami zavart benne, az az örökös pesszimizmusa volt. Állandóan fájt neki az élet, mindig volt valami, ami miatt éppen élni se akart, és az ilyen tipusú magatartás frusztrál engem….tipikus energiavámpír volt, mire elsírta a bánatát, már nekem se volt kedvem élni. Néha már utáltam ezekért a dolgokért, de valahogy soha nem mondtam meg neki. A gimiben úgy éreztem, hogy tartozom neki, hogy igenis ki kell tartanom mellette, mert egy óriási disznóságot követtem el ellene, amiről a mai napig nem tud. Régóta együtt volt már az akkori pasijával, és mellette pedig összejárt egy másikkal. Az ilyen szitukat zsigerből elutasítom, és el is meséltem az akkori pasimnak, G-nek, hogy ez engem mennyire zavar. És G addig magyarázott nekem, hogy ez mennyire rossz, és ha ezt titokban tartom,akkor én is ugyanolyan szemét disznó vagyok, mint A, és nekem kötelességem ezt elmondani a pasijának, hogy ne csinálhasson belőle A hülyét….és bemagyarázta, én hülye meg elmondtam. A srác kiakadt, kidobta A-t, aki meg teljesen kiborult ettől. Tudom, hogy ezt érdemelte, de akkor én megfogadtam, hogy ha legközelebb ilyen dolgoról szerzek tudomást, akkor inkább az elkövetőnek mondom el, hogy ez mennyire nem tetszik, és pont. Nem fogok többé beárulni senkit, mert éppen ettől éreztem magam szemét disznónak….a képébe moslyogtam A-nak, és amikor találgatta, hogy ki lehetett az a rohadék, aki beköpte, csak lapítottam. Nem vagyok büszke erre, és nagyon megbántam. Remélem egyszer lesz bátorságom a szemébe nézni és vállalni a következményeket azért,amit tettem.

A most külföldre készül a pasijával,akit én szedtem föl neki májusban. Nem tudom mi lett a dologból,mert szeptember eleje óta nem beszéltünk. Nem hiányzik a napi kapcsolat, de sokszor eszembe jut, és úgy érzem mindentől függetlenül megérdemelte, hogy ide bekerüljön.

Bogár a fülbe: SOHA NE szóljatok bele mások életébe! Az illetékesnek elmondhatjátok,amit gondoltok, de ne játszátok az önkéntes igazságosztót! Az élettől úgyis mindig  mindenki visszakapja,amit másokért, vagy mások ellen elkövetett.

Két barátnőm van, akik olyanok nekem,mintha a testvéreim lennének. Azért is írok róluk egyszerre, mert számomra elválaszthatatlanok. Ciha és SofSof a legjobb emberek a világon, annyi közös emlék köt össze minket, együtt voltunk jóban-rosszban. Sofit általános elsős koromban, Cihát harmadikban ismertem meg, és azóta vagyunk barátnők. Ebbe a körbe tartozott még É, a koraérett és O is, aki most a lakótársam. A családomon kívűl ez a két csajszi a biztos pont az életemben, képes lennék meghalni értük. Sofi forróvérű, imádják a pasik,és ő is a pasikat. Gyönyörű zöld cicaszeme van,és neki van a legnagyobb szíve a világon. Mindig azzal piszkálom, hogy szociálisan túlérzékeny….azt hiszem valami önkéntesnek kellett volna mennie. Amíg mi Cihával kiakadtunk és elszörnyedtünk,amikor odajött hozzánk egy csöves, addig Sofi elbeszélgetett vele. Ha egy koldus kért tőlünk valamit, mi mindig leráztuk egy nemmel, Sofnak viszont, ha mása nem is, egy kedves szava mindig volt hozzá. Jó volt az emberekhez,mindenkit meghallgatott, még azt is akit nem kellett volna, és sokan vissza is éltek ezzel. Olyan volt ő,mintha az anyánk lenne, ő gondolkodott helyettünk és ő cseszett le, ha valami marhaságot csináltunk. Ciha a kis szöszi, kék szemű liba, fülig érő vigyorral a nagydumás,a határozott és a céltudatos. Tudja mit akar,és azt meg is szerzi. B-t akarta és megszerezte. Megszelíditette és meg is tartotta…most már házasok olyan büszke vagyok rájuk és azokra amiket eddig elértek. Kettejük közül ő a gyogyósabb, annyit ökörködtünk és annyi marhaságot hordtunk össze, amennyi nincs a világon. Nagy része ezeknek meg is maradt órai és postai levelek, firkafüzetek lapjain, amiket otthon, szigorúan elzárva őrzök. Ciha akaratos és igazi hangulatember, azt hiszem, elég ha annyit mondok,hogy ikrek.

Már 2 éve,hogy elköltöztek….Ciha Kopenhágában van, Sofi pedig Londonban. Az utolsó közös őrültségünk egy-egy tetoválás volt a bal csuklónkra, mely örökre a barátságunkat szimbolizálja letörölhetetlenül. Iszonyatosan hiányoznak. Amióta ők nincsenek, azóta vagyok én is ilyen kattant. Nincs aki vigyázzon rám, nincs aki megmondja, hogy “nah most ezt nem kéne” és nincs akihez szaladhatok ha valami bajom van. Amióta elmentek,azóta egyedül érzem magam. Tudom,hogy még mindig számíthatok rájuk, és ők is rám, de úgy érzem, hogy azzal az ősszel,amikor ők elköltöztek, véget ért a gyerekkorom. Viszont még nem találom a felnőtt élet felé vezető utat, csak ténfergek a két létforma között…a szívem visszahúz a multba, mert akkor még minden olyan egyszerű és könnyű volt. Lógtunk a csajokkal, mindenféle kalamajkába keveredtünk, volt hogy ki is kaptunk érte, de mindig együtt. Tudom, hogy ez már nem jön vissza többé, ez elszomorít és megijeszt. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, az időt sajnos se megállítani, de visszaforgatni nem lehet. Ha lehetne, visszaforgatnám pár évet és le is állítanám, hogy örökre úgy maradjon.

Csajok, gondolok rátok nagyon sokat, és borzasztóan hiányoztok! Büszke vagyok rátok, ügyesek és szépek vagytok!

Nah, ez is elérkezett: végre írok a csajokról, akik sokat jelentenek nekem. Nem volt túl sok barátnőm, mivel nem szeretem a nyafogós lányokat. Gyerekkoromban is jobban éreztem magam fiúk között, fiús dolgokat csináltam és ez nagyjából most is így van. De van egy pár csajszi,akik megérdemelnek egy-egy fejezetet.

Pont most kaptam smst P-től….tegnap miután kiszállt a taxiból, elindult hazafelé gyalog… Gyogyós! Egy órát sétált, de legalább nem csinált semmi marhaságot és baja sincs…. megnyugodtam.

De most komolyan…egyetlen pasi körül forog az életem…teljesen meghülyít, az meg pláne, hogy ezt mind magamban kell tartanom….

Persze,hogy P-ről van szó…mint mindig

Itt van a hosszú hétvége, és nekünk rengeteg melónk van még hátra…M elutazott Z-vel és a tesóival pihizni, aminek azért is örülök, mert P így nem tudja behívni őt dolgozni…én, a kis ravasz felajánlottam neki, hogy mivel úgy sincs semmi dolgom, egyedül vagyok a pecóban és unatkozom , szívesen bemegyek segíteni neki…úgyhogy csak mi ketten leszünk.

Tegnap bementem még este a cuccaimért az üzletbe, és beszélgettünk egy kicsit…a csaja elutazott egész hétre, unatkozik a lelkem otthon egyedül (pont,mint én) ….szóval várta a haverját, hogy menjenek sörözni. De a haver nem jelentkezett, én meg elindultam haza…gondoltam veszek majd szotyit (állandóan rághatnékom van, mint valami elcseszett mókusnak) egy üveg kólát és hazajövök filmet nézni….kb 3 sarokra voltam már a melóhelytől,amikor csörgött a telóm…P volt az, hogy lenne-e kedvem elmenni vele bulizni egy lightosat? Hát őőőő, nem is tudom…NANÁ! Ugyhogy hazarohantam, átöltöztem (mostani kattanásom a business-look…a következő a gengszter style lesz :D) ,és elmentünk dorbézolni. Söröztünk, táncikáltunk, néztük a csajokat és a pasikat…de ez egy fura este volt…tele volt minden hely jó csajokkal, viszont jó pasiból csak kettőt láttam (természetesen P-n kívül)…ez egyik éppen egy tanárnéni külsejű csajt fűzögetett, a másik meg pincér volt…..kattant Cs után megfogadtam, hogy többet nem kezdek kaja-, vagy piaszagú pasikkal (értsd: vendéglátósok) … mindnek van valami zizije, éjszaka melóznak, nappal használhatatlanul fáradtak és állandóan csajok veszik őket körül… Vissza a tegnaphoz: szóval elvoltunk. Aztán mégiscsak előkerült P haverja, és amikor kettesben maradtunk, csak úgy mellékesen (?) megjegyezte, hogy P nagyon sokat beszél rólam, hogy mennyire jó döntés volt engem felvenni, és hogy milyen jó fej vagyok…..Rákérdeztem, hogy ezt most azért mondja, mert fényezni akarja a haverját, vagy tényleg így van….azt mondta, hogy tényleg igaz…..aztán gondolkodtam ezen sokat: miért lenne érdeke a havernak ilyeneket mondani, ha nem igaz…vagyis, ez a srác nem az a tipus,aki szeret kavarni, kamuzni, hanem egy egyenes és őszinte ember….úgyhogy feldobódtam…egy picit. Kezdtünk mindannyian bebaszcsizni és átmentünk ketten (!) egy másik helyre. Ott P csajozott,én meg bámészkodtam, mert ott még annyi jó pasi se volt,mint az előző helyen…pff….egy indián srác mászott rám, alig győztem lerázni, menekültem is P-hez, hogy mentsen meg, azt mondtam a srácnak, hogy ő (P) a pasim, de még így se hagy békén….kiröhögött, de onnatól nem mozdult el mellőlem…közbe megérkezett a haver is az előző helyről, vele is elhülyéskedtünk egy kicsit, de ő már fáradt volt,úgyhogy ment is haza. Mi meg mentünk tovább a harmadik helyre. Ott volt már voltunk P szülinapján, és akkor nagyon megtetszett egy pincérsrác (tudom, tudom….de attól még nézni szabad ) aki tegnap megint dolgozott,és emlékezett is rám….atyavilág, felejthetetlen vagyok! Körbenéztünk, megnéztük a kínálatot…odajött hozzám egy srác, P diszkréten odébb huzódott, de amikor látta, hogy a srác elballag, akkor visszajött,és megkérdezte, hogy mi volt, nem tetszett?….mondtam neki, hogy elküldtem, hogy inkább a haverját küldje ide….bunkó voltam? De legalább P jót röhögött Odajött utána a másik srác, aki jobban nézett ki, beszélgettünk, táncoltunk kicsit, P is elkolbászolt valamerre, de utána jött, hogy lassan mennie kéne, és mivel a ruháink egy fogason vannak  még az első helyen, nekem is vele kell mennem Mondtam, hogy megyek, nem maradok itt egyedül,és szó nékül otthagytam a táncpartnerem…de nem léptünk le rögtön, beszélgettünk még egy kicsit…nagyon közel hajolva egymáshoz, úgy hogy az arcunk összeérjen….wwrrrrr….de imádok így beszélgetni vele Viszzamentünk az első helyre a cuccunkért, éppen zárni készültek, a ruhatárban már alig volt valami… :S levadásztuk a ruhatáros srácot, az meg röhögött, hogy most kerültünk elő….aztán be is szólt P-nek,hogy “kis mázlista”…. Viszont innentől kezdett hülyén alakulni az este (a hajnal…5 óra volt már)

P a fejébe vette, hogy elmegy valami csajhoz, aki a haverjával közös ismerősük….nah paff….moondom, te nem vagy normális öcsém, ne csinálj baromságot! (tudom, érdekes szitu, hogy miközben odáig, meg vissza vagyok érte, megpróbálom lebeszélni arról,hogy megcsalja a barátnőjét….) De ő hajthatatlan volt, betuszkolt egy taxiba, elvitette magát a csajhoz aztán engem meg hazavitetett a taxissal….áááááá….én nagyon próbáltam győzködni, gondolom ebből indult ki a taxis is amikor már csak ketten voltunk a kocsiban….útközben hazafelé (miközben duzzogva és kiakadva bámultam ki az ablakon) rákérdezett: “visszavigyelek hozzá?” “öööö…nem kell….miért?” “mert látom rajtad hogy nagyon karmolod a srácot…” “öööö….nem is…vagyis de igen….ennyire látszik?” nevet “aham…miért nem mondod meg neki?” “mert a főnököm, és amúgy is van csaja,és hülye az egész szitu….” rágyújt “zavar?” mondom hogy nem,én is cigizek…”gyújts rá te is, ha gondolod, csak most, csak neked megengedem… egyébként meg mi ebben a hülye szitu?mondd meg neki és kész…” közben megérkeztünk, kiszálltam, és búcsúzóul még rámszólt, hogy “ügyes legyél, sok szerencsét…és csörögj,ha mégis utána akarsz menni….”

Aha persze…mondjam meg neki…mert az olyan egyszerü lenne….de tiszta gáz, ha már egy vadidegen is ennyire levágja…vagy csak a taxis volt jó szemű? Pfff…nem tudom…nem szeretek ilyen tehetetlennek, tépelődőnek és pancsernak lenni…..már nem is pasizok…még bulizni se járok….csak ha P hív….nem érdekelnek a srácoka  szórakozóhelyeken, csak azért csinálok úgy,mintha, hogy P ne fogjon gyanút…közbe meg majd megesz a sárga irigység, és a féltékenység, ha egy másik csajjal látom….

Egy idióta vagyok….így nemhogy randiguru, de még csak randialany se leszek….titkos rajongásomba fogok beleőrülni és olyanná válok, mint az egyik régi munkahelyemen az a csúnya, kövér, kancsal és gülüszemű nő, aki szerelmes volt az áruházigazgatóba, és minden ebédszünetét azzal töltötte, hogy egy szerelmesregénnyel ült az igazgató irodája előtt egy rozzant kis hokedlin, úgy csinálva, mintha olvasna, és arra várva, hogy rajongása tárgya kilépjen az ajtón és meglátva őt, miközben elméjét pallérozza, térdre hulljon és szerelmet valljon neki….pont úgy, ahogy a regényekben. Még belegondolni is rossz.

Nem tudom mi lesz ebből….P egyébként még mindig nem került elő azóta, írtam neki fél 2 körül,de nem reagált…remélem nincs baja…hozzáteszem, baromi ideges vagyok miatta,és aggódom.

Hülye, hülye bogár….nem mond ilyenkor semmit. Vagy csak én nem értem.